Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kezdetben

Szeretettel köszöntök mindenkit.

Hálás vagyok azért, hogy hallgatóközönségre leltem Bennetek, bár abban még most sem vagyok biztos, hogy ami nekem már jó ideje az életem része, meg tudom Veletek is úgy osztani, hogy Ti is továbbgondolhassátok. Amiről beszélni szeretnék, az a 

HANG-SZER. 

Én neveztem el így. Ha jól el tudom magyarázni a mondandómat, a végére Ti is érteni fogjátok, miért.

Ráhangolódásként muszáj egy pár szót szólnunk a szimbólumokról és jelentőségükről, hiszen a szimbólumok szerves részei az életünknek. Nélkülük elképzelhetetlen a hangulatteremtés.
Kezdjük az elejéről. Mi is a szimbólum?

 Maga a szimbólum görög eredetű szó. A szümbolon szó szerint azt jelenti: melléállítás, összevetés, egybeesés, ráismerési jel.

Mindig hordoz egy mélyebb jelentést, amely két összetartozó fél között keletkezik - megegyezéssel, de sokszor elsőre észszerűen nem feltétlenül magyarázható módon. Az egyik fele az érzékelhető, konkrét elem, ez a jelölő és a másik, kevésbé konkretizálható, eszmei elem, ez pedig a jelzett.

Bármilyen dolog felruházható szimbolikus jelentéssel. A templomban is lépten nyomon használjuk a szimbólumokat,  egyet megemlítenék, nevezetesen az Úrvacsorát. Mindenki tudja mit szimbolizál ez a cselekmény. A szimbólum igazi jelentéséhez elvonatkoztatás útján jutunk, melyben fontos szerepe van az asszociációnak. Ez minden jelképre igaz. Maga a nyelv is egy szimbólumrendszer, mely a tapasztalatok áthagyományozásának legfőbb eszköze. A szimbólum a legmagasabb értelmében “természeten túli” igazságokhoz vezet el, vagyis a hétköznapi valóságon túl megélhető igazságról szól. Az ember azért hozta tehát létre a szimbólumokat, hogy kifejezze velük a tudatosan megtapasztaltat, de másképpen kifejezhetetlent: az emberi tudatnak olyan állapotait és lehetőségeit, amelyre nincs szó, legfeljebb kép, jelkép - és ennek megértése már kulcs is lehet a megtapasztaláshoz.
 

Nekünk van egy nagyon nagy előnyünk! Mindnyjan beszélünk magyarul és mindnyájan értünk is magyarul. A magyar nyelv világviszonylatban is egyedülálló, erről már sokan, ismert, híres emberek is hasonlóan vélekedtek. Sir Bowling, Teller Ede, Badiny Jós Ferenc, Kis Dénes, Tomori Zsuzsa, Veres D. Csaba stb stb stb...

Olvastam olyat, hogy maga magát magyarázza, és rendkívül érdekesnek találtam az ott taglaltakat. Arra ösztönzött, hogy magam is keressek, kutassak hasonlók után, mígnem idáig értem. Még emlékszem, a legelső „feltalálásomra”, ez volt a FEL-HŐ, bemelegítésnek fejtsük meg itt mi is gyorsan. Házifeladatnak pedig el lehet gondolkodni, hogy az ANYA-ÖL szópárosítás, hogy a csudába jelentheti pont az ellenkezőjét, mint amit egy külföldi olvasna ki ebből a szóból.

Mielőtt még belevágnék, annyit tudni kell, hogy a magyar nyelv főleg a mássalhangzókra épül. A magánhangzók úgy hatnak a mássalhangzók közé beépítve, mintha lelkületet, lelket lehelnének a szavak jelentésébe. Nem mindegy magas, vagy mélyhangrendű magánhangzót használunk. Álljon itt erre egy jó példa!

S  T  N

Ennyi bevezető után, akkor talán kezdjünk bele a teljesség igénye nélkül a hangzók szimbólumként való vizsgálatába.

Van egy hangunk, amelyet én a teremtés hangjának nevezek, elmondom, hogy miért.

Először is:

         - egy mássalhangzóra kell most gondolni, de a kiejtési segédhangzója nélkül.

-         Az ember ezt a hangzót úgy ejti ki, hogy nem is ejti ki, hanem benntartja.

-         A hangképző szerkezetünk legkülső legvégén képezzük.

-         Olyan ez, mint egy lehetőség, bármire ami az egyénen belül megtalálható. (Természetesen nem a belső szervekre gondolok, hanem az emberre, mint egészre, itt a Földön élő és tevékenykedő szervezőre.!)

-         Zöngés mássalhangzó, hosszan tudjuk ejteni, méghozzá úgy, hogy nem is nyitjuk ki a szánkat, hanem szorosan összezárjuk az ajkainkat.

-         Csak egy ilyen hangunk van!

-         Minden lehetőség bennem marad, amikor ezt a hangot rezegtetem.

MMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMM

Na jó, akkor most egy kicsit talán könnyebb lesz a második.

-         Ennek a hangzónak a kiejtése a hangképző szerveinknek pont az ellenkező végén lehetséges. 

-         Ez egy zöngétlen mássalhangzó, amelyet egy pillanat alatt ejtünk ki, és az előkészület, ami megelőzi ezt a pillanatot sokkal jelentősebb, mint maga a hang.

-         Ki akarjuk lökni magunkból!

-         Felhúzzuk a nyelvgyökünket a hátsó szájpadlásunkhoz akadályt képezve ezzel a tüdőnkből kiáramló levegőnek, s a torkunkat szinte felfújjuk, mielőtt hirtelen kiengedjük a levegőt a nyelvünk elernyesztésével.

 

A képzése miatt ezt a hangot nevezem én megnyilvánulni szándékozónak vagy megnyilvánulni készülőnek. A kiejtése a teremtés pillanata.

 

KKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKK

Most már van két hangzónk. Vizsgáljuk meg, helyesen gondolkodtunk-e az előbb. Ha igen, akkor lelkesítve, vagyis magánhangzóval együtt kiejtve alá kell, hogy támassza a megállapításainkat.

Tehát:

MA, MI, ÍM, OM,  ráadásul az én birtokomat is ez a hang  jelzi. (enyéM)

Ma azt jelenti számunkra, hogy nem a múltban, nem a jövőben, hanem most, a jelenben.

Az A magánhangzóról hirtelenjében azt mindenki tudja, hogy mély hangrendű és ha egy mélyhangrendű főnév után áll, akkor az a főnév valakinek a birtokát hivatott jelezni. Pl. ablaka, pohara, szakálla stb.

Most csináljunk úgy, mintha egy szinonima szótárból behelyettesítenénk a megállapításunkat.

Teremtés + birtok jel = TEREMTÉSE       (valakinek a teremtése)

Ez még nem bizonyíték, vizsgálódjunk tovább! Kettőzzük meg ezt a gyököt. Lesz belőle:

M A M A

Így már sokkal izgalmasabb!

Teremtése – teremtése  Még jó, hogy itt mindenki érti a magyart! Mert így rögtön rávághatja, hogy  azért duplázzuk meg, mert itt a szóból kiderül, hogy aki a pocakjában hordja a kis életet, szintén valaha egy pocakból született erre a világra. Sőt, még tovább megyek. A még most pocaklakó kisbabának is lehetősége van a további élet teremtésre, és ha a ellenkező irányba vizsgálódunk megtaláljuk a Legelső Teremtőt. Hogy is mondtam?!

Ellenkező irányba vizsgálódunk!!!! Mintha ezt már ma megtettük volna egyszer! A kiejtéséhez képest ellenkező irányban!!!! Mit is találtunk ott? K

Nézzük meg gyorsan ezt a K-t!!

A megnyilvánulni készülő!

ÉK, OK, ŐK, ÜK, KŐ,KA-KE kicsinyítő képző és ráadásképpen a többesszámot is így jelöljük.

Így most elmondhatjuk, hogy szinte egy szemvillanás alatt megmagyaráztuk a világunkat. Most itt folyik a teremtés, mert volt-van egy ok, aki vagy ami meg akar nyilvánulni!

Tegyük fel, az O magánhangzó a maga kerekedésével a tökéletességet, egészet, teljességet jelenti.

OK =  teljesség, egész + megnyilvánulni szándékozó = Teremteni szándékozó Isten

Ha a teljesség, egészhez hozzáadjuk a teremtést vajon mit kapunk?

O+M !! (Azért érdekes, hogy a tibeti papoknak is ez a legismertebb mantrája! Nem?)

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.